A kisebbik ifi

Igen, ők, a konfirmandusok konfirmáltak. Én pedig a még befejezetlen karzatról néztem őket. A templom teli, odalent mosolygó arcok, néhányuk arcán izgalom. Jött a villanás piciny agyamba: íme a jövő ifisei. Akkor sebtiben egy program a Tiszteletes úrnak, aki elfogadta a terveim, megadta a zöld jelzést az új ifjusági csoportnak. Akkor gyors mozgósítások, a tervek a megvalósulás stádiumába kerültek. Elsőként irány Verőcére. Csodálatos az új csapatból ketten eljöttek. Én még ennek is örültem, akkoriban kérdezgették tőlem, hogy nem fogom-e kudarcként föl, hogy csak ketten jöttek el. Mondtam, legalább ketten eljöttek. Azután jött a Csillagpont, ahol nem sikerült túlszárnyalni a verőcei létszámot, ugyanis a frissen alakult, mondhatni még gőzölgő társaságból senki nem jött el, de ezt sok okra visszavezethetjük, ezen kár keseregni. És közeledett a szeptember, közeledett az évnyitó, és az ifi éves terve még nagyjából sehol nem volt. De az is lett. Honlapunk is indult, minimális olvasottsággal (www.pentek6.blog.hu – a név ne zavarjon meg senkit, ez nem a ’nagy IFI’ honlapja).

És eljövé az első, a nyitány. Kérem a dobpergést. Helyszín Korsós Tomiék újonnan épült háza, az időpont rendhagyó módon szombat, és remek étkek vártak mindenkit. Jöttünk is szép számmal, és én elhittem sok mindent. Hogy sikerülni fog a tervezett ifi, elegen vagyunk, még talán irreálisan sokan is.

A tervek? Nem túl nagyok. Igazából még nem sikerült megfogalmaznom elbeszélő formában, de vázlat szintjén megvannak. Ilyen tervek például a Krisztusban gyökerező élet, a keresztyén testvéri közösség, a 14 és 16 év közötti fiatalok lelkének egyfajta megóvása. Ez utóbbi persze eléggé földtől elszállt, egoista és nagyképű kijelentés, de eltekintve az utóbbi évek fiataljait, szerintem lényeges eleme kell, hogy legyen gyülekezetünk életének. Boldogsággal töltött el az első alkalom, sikeresen eldöntöttünk jó néhány fontos dolgot (az alkalmakról legfőképp).

Előzetesen tervezünk csocsóbajnokságot is, hiszen ha már van csocsónk, akkor használjuk is!

És jött az egy hét múlva szombat. És a nem várt fordulat. A lelkipásztorunkkal együtt hárman voltunk az alkalmon. És magamban föltettem a kérdést, hogy a többi sok ember merrefelé van? Mi lesz itt a jövőben? Merre tart ez az egész? Remélem sok fiatal rátalál Isten útjára, és követ bennünket. Reményeim szerint a honlapon keresztül minél több emberhez eljutnak az információk, és egy hónap múlva már többen leszünk.